2017. december 26.

A Portinari-oltár - Hugo van der Goes Jézus születése-ábrázolása


A “belga” művészet történetének első nagy korszakát a Flamand Primitívekként számon tartott 15. századi festőóriások jelentették. A majd csak 1830-ban létrejött mai Belgium flamand városai (Brugge, Gent, Antwerpen...), az akkori Dél-Németalföld, az itáliai városok mellett a kereskedelem és a kézművesség (textilipar, luxus termékek) európai központjának számítottak, ahol lehetőség nyílt a művészetek felvirágzására is. 

A Flamand Primitív mesterek, többek között Jan van Eyck (1390-1441) és bátyja Hubert, Dirk Bouts (1415-1475), Roger de la Pasture (1399-1464), Hugo van der Goes (1440-1482) vagy Hans Memling (1435-1494) az olajfestés technikáját tökéletesítve a látható világot jelenítették meg gondos részletességgel, csodálatos színeket használva, mely realizmus a vallásos képeiken is megjelent.

Megrendelőik nem csupán uralkodóházak vagy vallási vezetők köréből kerültek ki, de megtalálhatók köztük városok, illetve azok tehetősebb polgárai is. 

E flamand művészet hatása aztán fellelhető szerte Európában. Hugo van der Goesnak e három panelből álló csodálatos oltárképe például jól mutatja, hogyan valósulhatott meg ez a gyakorlatban Dél-Németalföld és Észak-Itália vonatkozásában. 

Hugo van der Goes megbízója ez esetben Tomasso Portinari olasz üzletember volt, aki évtizedekig a firenzei Medici Bankház brugge-i képviseletét vezette. A festménnyel van der Goes 1479-ben készült el, melyet Portinari 1483-ben szállíttatott haza Firenzébe, a család Santa Maria Nuova templomban található kápolnájába (hajóval Szicílián keresztül Pisába, onnan uszállyal az Arno folyón Firenze kikötőjébe). A festmény ezután több itáliai művész, így Domenico Ghirlandaio számára szolgált inspirációul. 

A Portinari oltár a művészettörténet egyik legismertebb és legragyogóbb Jézus születése-ábrázolása. Központi paneljén az újszülött Jézus látható a földön fekve, vele szemben Szűz Mária, körülöttük angyalok. A Gyermek mögött térdelő három pásztor nyers életszerűséggel van ábrázolva. A háttérbe a művész a témához kapcsolódó jeleneteket illesztett. A két oldalsó panelen láthatóak a megbízó Portinari család tagjai imádkozó testtartásban (balról az apa, Tomasso két fiával, jobbról felesége és a leányuk). 

A képen mindennek, így a vázában elhelyezett gyógynövényeknek vagy a levetett lábbelinek is szimbolikus jelentése van. Részletes bemutatás ezen (magyar) és ezen (angol) a linken.

A festmény napjainkban Frenzében, az Uffici Képtárban tekinthető meg.

Európa térképe a 14-15. században:

Link

2017. december 13.

Henry van de Velde, az Art Nouveau belga úttörője

Henry van de Velde a 19-20. század fordulóján Európában virágkorát élő Art Nouveau (= Új Művészet, magyar változata: „Szecesszió”) stílusirányzat egyik nemzetközi hírű belga képviselője volt (sz. 1863. Antwerpen - mh. 1954. Svájc).

H.v.d.V., maga tervezte brüsszeli otthona (1895), grafikai design (1897)
Festőként indult, formatervezést vagy építészetetet formai keretek közt nem tanult. Kezdetben a kor számos újszerű stílusirányzatát kipróbálta pl. festett Seurat pointilista vagy Van Gogh pálcikás technikájával. Ez utóbbi tapasztalat segített kialakítani saját látásmódját, mely szerint a valóság leképeződése a művészetben erővonalak játéka. Szerinte minden, ami ábrázolásra kerül - a növények, a termőföld, az emberek stb. - energiák összessége, melyeket a művész (erő)vonalakká alakít át. Ezek a vonalak válnak aztán autonómokká későbbi munkáiban. 

Van de Veldére nagy hatással voltak angol iparművészek is, többek között William Morris munkái. Mindezek azt a meggyőződését erősítették, hogy ne csak a műalkotások legyenek szépek körülöttünk, hanem tegyük magát a környezetünket – a házat, ahol élünk, annak belső tereit, a bútorokat és minden egyéb használati tárgyat – attraktívakká. 

Mint grafikus, formatervező és építész korán európai hírnévre tett szert és elismerésnek örvendett gondolkodóként, tanárként és iskolaalapítóként egyaránt. Belgiumon kívül dolgozott Hollandiában és Svájcban, legtermékenyebb időszaka a németországi Weimar-hoz köthető. Itt a tartományi herceg megbízásából több nagyszabású projekt fűződik a nevéhez, köztük a később Bauhaus-ként híressé vált képzőművészeti iskola elődjének megalapítása.

Néhány emblematikus munkája ezen a linken (a képek leírásánál,
ahol lehetett, feltüntettem, hogy az alkotás napjainkban hol látható)

2017. okt. 13. és 2018. jan. 7. között tart Brüsszelben egy kiállítás Van de Velde 1884 és 1904 között, pályája kezdetén készült rajzaiból és pasztell képeiből. Láthatjuk, honnan indult az antwerpeni születésű művész, aki később grafikáival, bútor- és a háztartásban használt egyéb tárgy- (étkészlet, tapéta, ékszerek, ruhák), szoba- és irodabelső- design-jaival és ezek megvalósításával, sőt építészetével válik Európa-szerte ismertté. Témái közt ekkor még a tengerpart, női portrék, földművesek, növények szerepelnek. És ha már a helyszínen voagyunk, érdemes a kiállításnak otthont adó Horta Múzeum​ot, Victor Horta, Brüsszel talán leghíresebb Art Nouveau építésze emlékházát is végiglátogatni.  

Francis Strauven előadása, aki a Genti Egyetem prof. emeritusa, a brüsszeli Balassi Intézet “A magyar Bauhaus és öröksége” című kiállításának megnyitóján (2017.11.22)

A Szecessziós Magazin összefoglalója Henry van de Velde munkásságáról születésének 150. évfordulóján

2017. október 12.

"Burgondia utca" belga-magyar régizenei CD

A közös európai múlt egy alig ismert szeletére irányítja rá a figyelmet a Carmina Danubiana Együttes belga partnerekkel közösen készített Vers l'est je veux aller - Burgondia utca című régizenei-népzenei CD-je... tovább a cikkhez (megjelent: 2017.4.15.)

2017. március 16.

Papi bársony palást kelméje a 15. századból, feltehetőleg Angliából

A palást Tournai püspökének, Guillaume Fillastre-nek a papi öltözékéhez tartozott, aki 1460 és 1473 között töltött be tisztségét. Bársony kelme selyem-, arany- és ezüst hímzéssel.

2017. március 14.

A Hubay-Gertler hagyomány továbbélése egy, a brüsszeli Magyar Házban rendezett kamarakoncerten


Tegnap csodálatos hagyomány továbbélésének lehettünk tanúi a brüsszeli Magyar Ház jótékonysági kamaraestjén. A brüsszeli Királyi Zeneakadémián az 1800-as évek végén Hubay Jenő munkásságával kezdődő és a múlt század folyamán Gertler Endre által továbbvitt magyar hegedűművészi-pedagógiai tradíció két ma aktív tagjának, a Gertler-tanítvány Sebestyén Katinak és a Sebestyén-tanítvány Kóta Gergelynek a hegedűjátékában gyönyörködhettünk Magyarországról érkezett művészbarátaik, Botvay Károly Kossuth- és Liszt Ferenc díjas cselló-, valamint Dezső Marianna a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével kitüntetett zongoraművész társaságában. Fantasztikus, egyben megtisztelő volt átélni régebbi és újabb generációk együttélését, együtt lélegzését a színpadon. A Dvoržak mű stabil megalapozója volt az estnek, a Turina darab meglepő és elgondolkodtató, kiemelve a helyszín, a Magyar Ház Dísztermének rusztikus-art-nouveau-s atmoszféráját. Emlékezetesek maradnak a vonósok közötti hajlékony párbeszédek és a zongorajáték magabiztos, támogató jelenléte. Köszönet az élményért a kamaraegyüttes tagjainak és a szervezőknek!

A koncert részletének meghallgatásához KLIKK IDE

Linkajánló: Határtalan Történelem - Gertler Endre


Fotók: a brüsszeli Magyar Ház Dísztermének kazettás mennyezete és art-nouveau üvegablaka  Brüsszel Főváros Építészeti Örökségének jegyzékéből

2017. március 7.

Amour, cruel amour... francia barokk zene a 16-18. századból

Természetesen ma már nem feltétlenül kell francia nyelvterületre elutazni ahhoz, hogy a francia kultúra gyöngyszemeit élvezhesse az ember. A közelmúltban pl. Budapesten jutottunk el egy csodálatos kamarakoncertre, melyen 16-18. századi francia barokk dallamokat hallgathattunk Károlyi Katalin mezzoszoprán ének-, és Kónya István lantművész előadásában. Az esten air de cour-ok, szólókantáták, operaáriák hangzottak el Guedron, De La Barre, Le Camus és Lully stb. műveiből. Az egyik leghíresebbet, Sébastien Le Camus "Amour, cruel amour" (Szerelem, kegyetlen szerelem) című áriáját itt meghallgathatjátok (egy másik művészpáros előadásában)... érdemes hozzáképzelni a korabeli versailles-i udvar csillogó báltermének áhitattal hallgató közönségét... vagy egy aprócska szoba homályában magányosan álmodozó fiatalt... (Mi az Országos Idegennyelvű Könyvtár zeneműtárának patinás épületében hallgattuk a koncertet, ez egy 19. század végén épült pesti városi palota, mely egykor a Katolikus Legényegylet kultúrházaként funkcionált, érdemes egyszer ezt is elmenni megnézni!):


Részletesebben a koncertről


2017. február 17.

Magyar származású hegedűművészek a Brüsszeli Királyi Zeneakadémián

Hubay Jenő (1858 - 1937) európai hírű magyar hegedűművész, zeneszerző és zenepedagógus 1882 és 1886 között a Brüsszeli Királyi Zeneakadémia hegedűtanszékének vezetője volt. Ezzel megalapozta magyar származású hegedűművészek képzésének hagyományát Belgiumban, mely a mai napig tovább él. A lenti felvételen Hubay Bach "Air" című hegedűszólóját játsza 1929. november 4-én (fotó: 1897).



2017. február 16.

A Meuse folyó völgye és Észak Athénja a középkorban

A brüsszeli Cinquantenaire Múzeum egyik alagsori terme a mai Belgium középső területét északról déli irányban átszelő Meuse folyó völgyének középkori művészetét mutatja be, melynek legfőbb műfajai a fémművesség, az elefántcsont-faragványok, a szobrászat és a textilművészet voltak.

A Liège-i Püspökség (sötétbarna terület) és
a Kölni Érsekség (világosbarna terület) a középkorban

A Meuse folyó völgye erős politikai-vallásos entitást képviselt a középkorban, mely a Német-Római Birodalom hűbéres államaként a Liège-i Püspökség/Püspökhercegség nevet viselte. A folyó nagy fontosságú gazdasági tengelynek számított, a szomszédos régiókkal fenntartott  árucseréje biztosította a folyóparti városok - így Liège, Huy, Namur, Dinant vagy Bouillon - fejlődését, ahol virágzott a kézművesség és a kereskedelem. A folyóvölgy ugyanakkor az európai kultúra egyik központjának is számított: kolostorai igazi tudásközpontok voltak, melyeket tudós abbék irányítottak, a papok pedig Európa négy szegletéből áramlottak a régióba, hogy a "mosan"-i mesterektől tanulhassanak. Liège-t, a Püspökség központját a 11. században "észak Athénjának" is nevezték. Mindezek a tényezők hozzájárultak a "mosan"-i művészet magas szinvonalú fejlődéséhez az 1000 és 1300-as évek közötti időszakban.

Cinquantenaire Múzeum: honlap, térkép

2017. január 21.

Jan Verhas: Iskolák felvonulása 1878-ban

E nagy méretű festmény Brüsszel iskoláinak felvonulását ábrázolja II. Leopold király és Mária Henrietta királyné ezüstlakodalma alkalmából a Királyi Palota előtt 1878. augusztus 23-án. Jó elnézni rajta e boldog békeidőket időző nagyszabású társadalmi esemény szereplőit... így pl. a kövezeten átvonuló iskoláslányok élethűnek ható ruházatát, arckifejezését, bájos mozdulatait. A kép a Belga Királyi Szépművészeti Múzeum földszinti előcsarnokában található, az előtéren rögtön áthaladva. Ha valaki arrafelé jár, szinte csak be kell lépnie az épületbe és egyből láthatja is - belépőjegy sem kell hozzá. A szeptemberi iskolakezdés apropóján... 

Fotó

Jan Verhas: Iskolák felvonulása 1878-ban, olaj és vászon, 1880, Belga Királyi Szépművészeti Múzeum, Brüsszel

Belga Királyi Szépművészeti Múzeum: honlap, térkép

Jacques Brel: Brüsszel


"Ez akkor volt mikor Brüsszel álmodott
A némafilmek idején
Ez akkor volt mikor Brüsszel énekelt
Mikor Brüsszel brüsszellett (igazán Brüsszel volt)

A Broukère téren láttuk a kirakatokat
És gavallérokat, meg dámákat krinolinban
A Broukère téren láttuk az omnibuszt
És hölgyeket, meg cilinderes urakat
És az omnibusz tetején
Szívükkel a csillagokban
Ott volt nagyapám
És ott volt nagyanyám
Nagyapám katona volt
Nagyanyám tisztviselő
Nagyapám nem gondolkodott, nagyanyám sem gondolt semmire
És azt akarták hogy én majd talpraesett legyek

Ez akkor volt mikor Brüsszel álmodott
A némafilmek idején
Ez akkor volt mikor Brüsszel énekelt
Mikor Brüsszel brüsszellett (igazán Brüsszel volt)

A Sainte-Catherine tér macskakövein
Táncoltak a gavallérok, meg a dámák krinolinban
A kövezeten ropták az omnibuszok
És a hölgyek, meg a cilinderes urak
És az omnibusz tetején
Szívükkel a csillagokban
Ott volt nagyapám
És ott volt nagyanyám
Nagyapám tudta hogyan kell
Nagyanyám engedte neki
Így hát mindketten megtették
És azt akarták hogy majd komoly legyek

Ez akkor volt mikor Brüsszel álmodott
A némafilmek idején
Ez akkor volt mikor Brüsszel énekelt
Mikor Brüsszel brüsszellett (igazán Brüsszel volt)

A Sainte-Justine tér lampionjai alatt
Énekeltek a gavallérok, meg a dámák krinolinban
A lampionok alatt táncoltak az omnibuszok
És a hölgyek, meg a cilinderes urak
És az omnibusz tetején
Szívükkel a csillagokban
Ott volt nagyapám
És ott volt nagyanyám
Nagyapám a háborút várta
Nagyanyám várta apámat
Vidámak voltak mint a kanális (vagyis szomorúak)
És azt akarták hogy én jókedvű legyek

Ez akkor volt mikor Brüsszel álmodott
A némafilmek idején
Ez akkor volt mikor Brüsszel énekelt
Mikor Brüsszel brüsszellett (igazán Brüsszel volt)"

1962